Stole my hearth: 4.rész Ismerkedés

Stole my hearth: 4.rész Ismerkedés: Igazán jó blog , érdemes olvasni :D

Prológus

Sziasztok, egyik barátnőm mondott egy nagyon jó ötletet, hát alkalmazom. Remélem sokatoknak elnyeri a tetszését, úgy ahogy nekem elérte.A barinőm egy hiperszuoer csaj, pasi ideálja James McVey .

NEm tudom, az én izlésem inkább Harry és Brad felé irányul, de ő tudja :P

.: A történet :.
A hideg, havas időben, teljesen átfagyva ház nélkül nem igazán lehet megélni. Már több napja az utcán alszom mivel nem tudtam fizetni a lakbért. Tegnap beköszöntött a tél, csak hideg volt , még nem fagytam szét a sikátorban, de ma már tuti odafagynék az aszfaltra. Hogy miért nem megyek hajléktalanszállóra? Itt Holmes Chapel-ben nem igazán ajánlott.Másrészt meg irtó cikinek tartom.
Szóval egy szál vékony ballonkabátban sétálok a térdig érő hóban, már nagyon vacogtam. Reménykedtem,hogy hamar elmúlik ez a fránya hó és finom meleg napsütés lesz.
Mindig is utáltam a havat. Valahogy kiskoromban sem rajongtam érte, de ma? Ma már utálom, épp oly annyira mint a pompon lányokat. Idegesítő és a hideg ráz tőlük.
Már lassan kezd esteledni, kéne keresni valami meleg helyet, ahol nem fagyok át.
Fura, ilyenkor senki sincs az utcán. Bár néha egy-egy gyereket látok az udvarukon, amint épp hóembert készítenek vagy hóangyalt csinálnak esetleg hógolyóznak. Nekem soha nem volt ilyen önfeledten boldog életem. A sok tanulás, plusz kreditek az egyetemre-amiből nem lett semmi, mivel kiraboltak. 
Egyre jobban kezdtem vacogni. Emma csak bírt ki ezt az éjszakát. Csak bírd ki és ígérem jobb lesz.Ledőltem egy takaros házzal szembeni padra és egyre jobban ezt mondogattam magamnak, míg el nem aludtam.
Reggel arra kelek, hogy valaki az arcomba nyom egy hógolyót. Ránéztem a támadóra. egy aranyos kisfiú huncut mosollyal az arcán.
-Bekaptad.-mondta nevetve, majd elrohant.
Most jöttem csak rá: sikerült túlélnem az éjszakát kint a hidegben. Egy király vagyok. Bár nem tudom mihez fogok kezdeni ma. Elvileg mínusz 15 fok lesz. Evvel a gondolattal sétáltam a város központja felé, Pit-hez az aranyos pékhez , aki mindig ad egy kis maradék pékárut. Annyira fura, nagyjából ugyanannyi évesek vagyunk mégsem ítél el, mégsem kérdez, még sem néz le és ezt hatalmas nagy dolognak tartottam. Hatalmas szerencsémre náthás lettem, bár mondjuk azon lepődtem volna meg, ha nem leszek náthás. Pit adott egy szatyornyi péksüteményt és egy bundás kesztyűt. Hálásan mosolyogtam rá. Megengedte, hogy megmossam a fogam a mosdójában, majd továbbálltam. Egész nap csak barangolok a városban.Mindenki megvető vagy sajnálkozó pillantással néz. Minek sajnálkoznak? Minek néznek le? Azt sem tudják miért vagyok az utcán, akkor meg ne háborgassanak. Leültem a parkban egy padra,mire rám szólt egy anyuka, hogy mi jogon ülök, én , egy magamfajta a padon. 
-Szerintem ugyanannyi jogom van itt ülni ezen a padon , mint magának-mondtam keményen az arcába.-És semmi joggal nem kérhet számon ez miatt vagy tilthat el ettől a padtól, mert tudja, valószínűleg ma is, holnap is és még sorolhatnám mennyi ideig fogok itt lenni. Amíg nem ismer, ne ítélkezzen.-mondtam, majd visszaültem.
Az egész napomat ott töltöttem, míg nem jött a hideg. Még maradt egy zsemlém, egy kakaós csigám és egy sajtos perecem. Elindultam ugyanazon az úton, mázlimra hóviharban. Mire elértem a felét a utamnak, teljesen át voltam fagyva, vacogtam.Ha kibírtad a tegnap estét ezt is ki fogod.Mondta egy hang mélyen legbelül. Nem,nem fogom kibírni, mert gyenge vagyok, egy hülye barom, akinek azért kell egy utcán élnie mert elszökött a szüleitől 17 évesen, aztán meg meglopták. Mit ne mondjak az életem szépen lassan hatalmas csődöt fog mondani. Lehet hogy nem ma, de a szervezetem teljesen ki lesz készülve, remélem ha egy hónapot még élek.Az égből hatalmas jégdarabok estek egyenesen a fedetlen fejemre, ami teljesen átázott. Nem bírtam tovább. Fáztam, elegem volt: Egyszerűen csak megakartam halni. Lerogytam a földre még jobban eláztatva nedves ruháim és arra gondoltam, milyen jó lenne egy meleg otthonra ébredni,ahol anyukám megkérdezi , hogy minden órára felkészültem-e rendesen. Hiányzott. Nagyon hiányzott a családom. Apukám, anyukám és a bátyám. Valószínűleg már azt sem tudják ki vagyok.
Összekuporodtam olyan kicsire, amennyire csak tudtam és reménykedtem, hogy minél hamarabb találkozom a csodás fénnyel, ahol nagyi mosolygós arcát látom meg legelőször. Becsuktam a szemem. A fejem égett a jégtől. Még jobban összeszorítottam a szemem, hátha látom a fényt, próbáltam erősebben, hátha  egy apró villanás lesz vagy valami. Semmi. Semmit nem láttam magam körül csak a sötétséget és aggasztott.

.:Harry Styles:.

A haverokkal este elmentem bulizni, olyan hajnali egy körül értem a ház elé. Az út közepén valami kupac volt. Talán egy állat- gondoltam és közelebb mentem. 
Közelebbről látszott hogy egy ember. Gyorsan odafutottam, megnéztem a pulzusát. Volt neki, volt ám, de nagyon gyenge. Felemeltem a kezembe és bevittem a lakásba.
-Anya, gyere gyorsan-kiabáltam.Anyu amilyen gyorsan csak tudott, jött. Amint meglátta az átfagyott testet, mondta hogy rakjam a kanapéra.
-Anya csupa kosz. Nem tudom...
-Azt akarod, hogy meghaljon?-kérdezte én pedig egyből megráztam a fejem-Akkor tedd le arra a nyamvadt kanapéra és szólj Gemmának, hogy hozzon le tiszta ruhát.-Már épp megkérdeztem miért Gemmától kell, amikor megláttam az arcát. Egy lány.Egy nagyjából velem egykorú lány. Miért feküdt ilyen hidegben az utcán? Talán....
-Édes fiam mozdulj már meg, addig én megmosdatom-mondta és feltessékelt Gemmához.Kettőt kopogtam és kinyílt az ajtó.
-Gem, izé anya kéri hogy vigyél le tiszta pólót, nadrágot. Ne kérdezd miért, csak hozd.-mondtam és visszamentem a földszintre.
-De jó hogy itt vagy. Segítesz megemelni? Le kéne venni a nadrágját. Egy aprót bólintottam és óvatosan megemeltem. Jéghideg volt a teste. Anya a ruháit egyenesen a kukába dobta.
-Anya minek kell a ru..-jött le a lépcsőn Gemma, de amikor meglátta a lányt csendbe maradt.-Mi történt vele?-kérdezte halkan és rám nézett.
-Az úton találtam teljesen átfagyva.-mondtam.-Anya nem kéne megfürdetni? -kérdeztem, amikor anya a pólóját húzta le a lányról.
-De, gyorsan engedj a kádba meleg vizet.-bementem a fürdőbe, engedtem vizet és raktam Anya tusfürdőjéből a vízbe.Segítettem bevinni a fürdőbe, de onnan ki lettem toloncolva.
Leültem a konyhapultra és megkértem Louist hogy jöjjön át. Azt mondta 10 perc. Oké. Kivettem a hűtőből a tejet és beleittam. Majd miután miután visszatettem a tejet a hűtőbe, megcsináltam gyorsan a kanapét. Louis pont akkor csengetett,amikor bekapcsoltam a tévét.
-Szia Lou-köszöntem mosolyogva-Gyere beljebb.
-Mi volt ez a nagyon fontos dolog amiért muszáj volt átjönnöm?-nézett rám komolyan.
-Az úton találtam egy lányt.-motyogtam, de mégis megértette.Az arca hirtelen lesápadt.
-De...de ugye-makogta-ugye ..nem?-kérdezte.
-Nem, nem szerencsére nem halt meg Louis, anyáék most fürdetik. De Lou megfogtam a testét, jéghideg volt. -mondtam a szemem dörzsölve. -Ááá, azt sem tudom, hogy maradt életbe.
-Szerinted hajléktalan?-kérdezte halkan.
-Nagyon úgy tűnt.-mondtam komolyan ránézve. - Tudod és az rémisztett mg a legjobban, hogy ugyanannyi idős mint én plusz mínusz egy év. -Louis teljesen lesápadt, leült a kanapéra.
-Ki képes kidobni a saját gyerekét az utcára? Borzasztó milyen világban élünk.-rázta a fejét miközben beszélt.-Felhívom Eleanor-t, ma biztos nem megyek haza aludni.-már tiltakozni akartam,de már késő volt El egyből felvette. Hallottam aranyos hangját, amint aggodalmasan megkérdezi,hogy miért rohant el oly sürgősen hozzám.Lou lerendezte annyival, hogy majd személyesen elmondja.
Amíg vártuk, hogy Anyuék megfürdessék a lányt, tévét néztünk. Valami bugyuta Sci-fi ment. Már épp azon voltam, hogy bekopogok, amikor Gemma kinyitotta az ajtót és kicipelték a lányt.Akartam segíteni,de nem engedték.Louis elővett a szekrényből egy pokrócot és  amikor anyu lerakta a kanapéra, betakargatta.Mindannyian álltunk körülötte, nem tudtuk mit csináljunk.
-Anya-szóltam óvatosan.
-Igen Kicsim?-nézett rám.
-Mit csinálunk vele?-kérdeztem és a lányra néztem.
-Nem tudom, Kincsem. Az utcára biztos nem rakom vissza. Szerintem addig itt marad , amíg nem talál magának egy munkát, hogy eltartsa magát.-bólintott egyet magában és felsétált az emeletre.-jó éjt!
-Szerintem valakinek itt kéne maradnia, hogy ha felébred, ne kapjon szívrohamot.-mondtam. Louisra Gemmara néztünk, aki elmerengve gondolkodott, miközben az állát piszkálgatta. Elég nevetséges látvány volt, de hát csak ő egykorú vele. Csak ő lány
-Mit néztek?-kapta ránk a tekintetét.
-Szerintünk neked kéne itt maradnod.-magyarázta Louis.
-Értem és miért is?
-Szerintem te azt nagyon jól tudod.-mosolyogtam rá, majd lassan felsétáltunk a szobámba. Louisnak már van egy külön ágy a szobámban.Igen, erre is azt mondták, hogy Larry él, Larry létezik, de nem értem, a lányok általában egy ágyban is szoktak aludni,nem? Akkor ? Már az is baj, ha egy szobában vagyunk? Louis-val is csak most békültünk ki két hete, mert engem hibáztatott, amiért mindig olyan félreérthető posztokat írtam ki a közösségi oldalakra . Bocs.
-Láttad milyen fiatal?-kérdeztem halkan mikor már az ágyban feküdtünk.
-Igen.-mondta, de nagyon halkan. Fel kellett ülnöm, hogy halljam.-Nem is tudom mi lesz ezután, mármint veletek fog lakni egy jó ideig-ebbe még bele sem gondoltam.-és ki fog drülni, hogy rejtegetsz valakit, majd a sajtó felismeri, hogy egy utcán élő s a többi, s a többi, s a többi.
-Nem engedem majd, hogy alaptalan dolgokat tömjenek a hiszékeny kis rajongóink fejébe.
-Mindig ezt csinálják, mindig.Jó éjt, Tesó
-Jó éjt.


Ps.: Ez  a  Larrys rész nem szólt senki ellen, egyszerűen csak beleraktam, tehát ha valakit zavar, Sorry, nem itélek el senkit, magán véleményem.
Ha valaki szerint ez lopott, akkor mondom neki hogy nem is az én ötletem volt, hanem mint az elején is olvashattátok a barátnőm fejéből jött elő, pedig utálja a 1D-t. Soo véleményeket várok, utálkozokat, negatívakat is. Mert ugye ahol van a Jing ott van a Jang is csak lehet hogy megbújik valahol, észrevétlenül. :)